QAM (kvadratúra amplitúdó moduláció):
A QAM egy széles körben használt modulációs formátum a HFC hálózatokban. Modulálja az optikai jel amplitúdóját és fázisát, hogy digitális információt továbbítson. A magasabb rendű QAM, például a 256-QAM vagy az 1024-QAM, szimbólumonként több adatot tud továbbítani, de érzékenyebb lehet a zajra.
OFDM (Ortogonális frekvenciaosztásos multiplexelés):
Az OFDM egy többvivős modulációs séma, amely a rendelkezésre álló spektrumot több ortogonális alvivőre osztja fel. Mindegyik alvivőt egymástól függetlenül modulálják, ami lehetővé teszi a rendelkezésre álló sávszélesség hatékony kihasználását és a csatornakárosodásokkal szembeni fokozott ellenállást.
16-QAM és 64-QAM:
Ezek a QAM különböző bonyolultsági szintű változatai. A 16-QAM és 64-QAM modulációk nagyobb adatsebességet tesznek lehetővé az egyszerűbb modulációs formátumokhoz képest, de érzékenyebbek lehetnek a jelhibákra.
16-VSB (16 Vestigiális oldalsáv):
A VSB modulációt a digitális televíziós jelek továbbítására használják kábeltelevíziós rendszerekben. Általában az Egyesült Államokban használják televíziós sugárzásra.
PAM (impulzus amplitúdó moduláció):
A PAM egy egyszerű modulációs formátum, ahol az optikai impulzusok amplitúdóját úgy változtatják, hogy digitális információt reprezentáljanak. Bár nem olyan bonyolult, mint a QAM, bizonyos alkalmazásokban hatékony.
OOK (be-ki kulcsolás):
Az OOK egy alapvető modulációs formátum, ahol az optikai jel jelenléte vagy hiánya bináris 1-et vagy 0-t jelent. Ez egy egyszerű és gyakran használt formátum bizonyos alkalmazásokhoz.
NRZ (Non-Return to Zero):
Az NRZ egy egyszerű modulációs formátum, amelyben minden bitet állandó optikai teljesítményszint képvisel a bitperiódus időtartama alatt. Bár egyszerű, széles körben használják különféle kommunikációs rendszerekben.
DQPSK (differenciális kvadratúra fáziseltolásos kulcsozás):
A DQPSK egy fázismodulációs séma, ahol az egymást követő szimbólumok közötti fáziskülönbséget használják információ továbbítására. Jobb toleranciát biztosíthat bizonyos típusú károsodásokkal szemben.
Hogyan befolyásolja a jelátvitelt az 1550 nm-es optikai adósorozatú HFC átviteli berendezés optikai kimeneti teljesítménye?
Az optikai kimeneti teljesítmény a
1550 nm-es optikai adó HFC átviteli berendezésben kritikus szerepet játszik a jel teljesítményének és elérhetőségének meghatározásában az optikai szálas hálózatban. Az optikai kimeneti teljesítmény hogyan befolyásolja a jelátvitelt:
Jelerősség:
Az optikai kimeneti teljesítmény az átvitt optikai jel erősségét jelenti. A nagyobb optikai kimeneti teljesítmény általában erősebb jelet eredményez, ami fontos a jelminőség megőrzéséhez hosszabb távolságokon.
Átviteli távolság:
Az optikai kimeneti teljesítmény közvetlenül összefügg az átviteli távolsággal. A magasabb teljesítményszintek lehetővé teszik, hogy a jelek nagyobb távolságokat tegyenek meg, mielőtt jelentős jelromlást tapasztalnának. Ez különösen fontos a hosszú távú optikai átviteli forgatókönyveknél.
Jel-zaj arány (SNR):
Az optikai kimeneti teljesítmény hozzájárul az átvitt jel jel-zaj arányához (SNR). A magasabb SNR kívánatos, mivel ez jobb jelminőséget jelez, és csökkenti a hibák vagy a jelromlás valószínűségét az átvitel során.
Erősítési követelmények:
Az optikai kimeneti teljesítményszint befolyásolja a jelerősítés szükségességét az optikai szál útja mentén. A magasabb teljesítményszint csökkentheti a gyakori jelerősítés szükségességét, ami hozzájárul a hatékonyabb és költséghatékonyabb hálózattervezéshez.
Csillapítási kompenzáció:
Az optikai szálak csillapítást mutatnak, ami miatt a jel gyengül, ahogy halad. Az optikai kimeneti teljesítmény állítható ennek a csillapításnak a kompenzálására, biztosítva, hogy a jel egy bizonyos küszöb felett maradjon a megbízható észlelés érdekében a vevő oldalon.
Diszperziós hatások:
A diszperzió, a fényimpulzusok távolságra terjedése befolyásolhatja a jel minőségét. Az optikai kimeneti teljesítmény optimalizálható a diszperziós hatások ellensúlyozására és a jel integritásának megőrzésére.
Vevő érzékenysége:
Az optikai kimeneti teljesítménynek a hálózatban lévő vevők érzékenységével kompatibilis tartományon belül kell lennie. A túl magas vagy túl alacsony teljesítményszintű jelek átvitele a vevő telítettségét vagy a jel észlelésének nehézségeit okozhatja.
Rendszer margó:
A megfelelő optikai kimeneti teljesítmény biztosítja a rendszer tartalékát, és biztosítja, hogy a jel még kedvezőtlen körülmények vagy a hálózat változásai között is robusztus és megbízható maradjon.
Dinamikus tartomány:
Az optikai kimeneti teljesítmény dinamikus tartománya a minimális és maximális teljesítményszint közötti tartományra vonatkozik. A széles dinamikatartomány lehetővé teszi a rendszer számára, hogy hatékonyan alkalmazkodjon a jelerősség változásaihoz.